Késő van, aludni kéne. De megint nem tudok, szóval mindegy. Szeretnék nektek mesélni valamiről.
Miután beleakadtam ebbe a videóba, és miután megtudtam, hogy ez az édes dal egy anime endingje, elhatároztam, hogy megnézem. Az első részeknél még azon voltam, hogy megszokjam ezeket a retardált szemeket. Úgy értem, csak nézzétek meg:
Nem kelt bennetek olyan érzést, mintha mindjárt kidőlnének a fejéről?
Na mindegy, miután sikerült ezen túltennem magam, jobban tudtam a történetre koncentrálni. Három nap alatt néztem végig az első és második évadot.
És arra a következtetésre kellett jutnom, hogy ez a legjobb anime amit eddig láttam, és nem hiszem, hogy bármi meg tudná előzni.
Ennyit én animén még nem nevettem.
Ennyit én animén még nem sírtam.
Volt egy régi emlékem, valamelyik conon láttam egy AMV-t, és abban volt egy képsor, ami beleégett a szívembe. Egy apuka utazott a kislányával a vonaton. Az jutott akkor eszembe, hogy hol az anyuka? Meghalt? Vajon mi lehet a történetük? Vajon mi lehet ennek a címe.
Ahogy a CLANNAD cselekménye szépen haladt előre támadt egy sanda gyanúm. Mi van, ha ez az anime, amit kergetek? De hát ezek középiskolások!
Igen ám, csakhogy amire én nem számítottam, az az volt, hogy a többi iskolás-románcos animétől eltérően ez nem ragadt le az érettséginél, nem ez volt az utolsó nagy dráma. Tovább haladt, és habár elmondhatom, hogy az első évadnál is sokat sírtam, a másodikat gyakorlatilag végig bőgtem. Igen, mint kiderült, ez az az anime, amiből régen láttam részletet. És mégis sokkal többet tudott nyújtani, mint amire számítottam. El... elképesztő volt. Soha, de soha, de soha többé nem fogom tudni meghallgatni ezt a dalt, anélkül, hogy el ne sírnám magam.
Ha lehetne, én törvénybe írnám, hogy ezt nézze meg mindenki. Olyan nagy érzelmeket bír kelteni az emberben, hogy az hihetetlen.
Elmondhatom erről az animéről, hogy akkora mérföldkő, mint anno a Gyűrűk Ura. Ugyanazt az űrt hagyta maga után, mikor a végére értem.
Istenem... és ha belegondolunk, hogy mindezt szinte csupán a véletlen hozta össze.
Meiko, nem is tudod, milyen hálás vagyok most neked. :.)
Szóval, CLANNAD, és CLANNAD After Story. Mindenkinek ajánlom. Kivéve annak, akinek nincsenek érzései. Az utálni fogja, hogy valami nyomni fogja a mellkasát. ;)
Najólvan, most is hiába jártattam a számat, senki nem olvassa el. xD De nem baj, meg akartam örökíteni, hogy mekkora hatással volt rám.
Dango, dango, dango, dango, nagy dango család
Dango, dango, dango, dango, nagy dango család
A szemtelen pirított dango, az édes piros dango
Mindenki, mindenki összegyűlik, egy 100 fős család
A pici baba dangót mindig boldogság veszi körül
Az öreg dango hunyorogva néz körbe
A barátságos dangók egymás kezét megfogva nagy kört alkotnak
Egy dango-várost építenek egy dango-bolygón, és mosolyognak
A nyúl az égről integet, a nagy Hold
mindent körbevesz, szomorú és boldog dolgokat
Eleinte semmit nem jelentettek nekem ezek a szavak. De a történet lassan köré építette a lényegét. CLANNAD. Szeretlek.
