Pfft, csak úgy (sorry, no Eng... because I'm that lazy)

Áhogy á cím mondjá, áhogy á cím!

Akarom mondani, laptopon készült képek.

Vagyis, nah.

Igen.

Kettő közülök olyan, amit a kis... touchpad... az érintős... egeres.... izéjével csináltam. Vagyis magyarul, kicsavartam a kezem. A többi rendesen tablettel készült. Ott csak a törzsemet csavartam ki, mert az ágyin rajzoltam.

Első kör:

KaiMei KaiMei ni shiteageru~

Tablettel. Kék fickó: Kaito, Piros csaj: Meiko. Vocaloidok. Ami annyit jelent, hogy énekszintetizátor. Tulajdonképpen programok, amikkel éneket lehet generálni. És mivel japán az ötlet, a gyártó adott nekik külső megjelenést, személyiség jegyeket, stb. Ja, nem ők az egyedüli Vocaloidok, de aki kíváncsi erre, az majd utána jár.

És ha már Kaitónál tartunk:

Még mindig tablettel. Első szárnypróbálgatásom a laptopon lévő fura Painttel. Nagyon fura. Nem ajánlom.

(Kitte kudasai=kérlek, halljátok meg)

És a változatosság kedvéért, még egy Kaito (nem tagadom, imádom).

Nah, ez már nem tablettel. Hanem... egér... helyettesítő... touchpad... ha tudnám, hogy hívják magyarul...

Szóval, gondoltam, hogyha úgy sem bírok tablet nélkül normálisat rajzolni, akkor megpróbálok, úgy, hogy csakis a fura Painten belüli alakzatokból rakok össze egy képet. Szóval, megszületett Kaito a Paint-kubizmus jegyében. Nehezebb volt, mint ahogy kinéz. A végén már úgy fájt a kezem, mint.... nagyon.

Na de ami még ennél is jobban fájt, az ez:

Tilionkánk. Pusztakézzel. Laptopon. Fura Painten. ÁRGH. Fájt. Nagyon. 0011001111101010.

Jut is eszembe, van még egy (igazából még kettő lenne, ha nem töröltem volna le...) tabletes, Saios gyönyörűség.

Ez. Hát ez. Hát ez az értelemnek valami olyan csúcsfokán készülhetett, hogy az papi fapipa a javából. Ehhez egyébként lenne videó is. Ha rá lehetne telepíteni a laptopra a Windows Movie Makert, vagy ha a pendrivom lenne olyan nagy, hogy a videó ráférjen. De egyik sem lehetséges. Szóval marad ez. Boldog késői szülinapot, Obito! Sajnálom, hogy nem tudtam összehozni. :C

Oké, és most csak úgy összehordok valamit, mert olyan kedvem van.

Influenzásan döglődök otthon (sajnos, már nem sokáig), és észrevettem valami egetrengetően nagy dolgot. Világmegváltó felismerés. Mindenki felkészült rá? Remek.

...

Az új sárkányos-kanjis ágyneműm...

Magában tartja...

A...

Hideget.

*vastaps, rózsák tömkelege lepi el hirtelen az eget*

És fázok éjjelenként emiatt. :C Pedig olyan szép ágynemű. De nem adom fel ilyen könnyen. Akkor sem cserélem le! *ismét vastaps, az olvasók szemében könnyek gyűlnek a büszkeségtől* *mondom, könnyek gyűlnek* *na azért*

Gondoltam arra, hogy most még valami nagy lelkizésbe, vagy buzdításba belekezdek, de... iszonyat fáradt vagyok. Pedig majdnem az egész napot átaludtam. (Illetve alvást imitálva csavartam ki magam, amikor fekve próbáltam rajzolni a tablettel. De hát végülis, sikerült.)

Ja, tudom, senkit nem érdekel, de épp fordítok egy angol fanficet (rajongói történetet), és mivel ez olyasmi, aminek nincs igazán háttérsztorija, és olyan is tudja élvezni, aki nem ismeri a szereplőket, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy ha elkészültem vele, feltöltöm. Mert miért ne? Ez az én blogom, nem? Hű, de szimpi oldalamat mutattam be most. XD

Egy idézettel zárnám le ezt a szörnyűséget:

 

"Hányszor kívántam hogy legyen vége ennek a napnak.
Bárcsak holnap lenne már!
De ne így állj hozzá, inkább annak örülj amit adnak.
Mert előttünk még annyi minden áll.

Ha nem fújod el maguktól is elalszanak a gyertyák.
A tegnap elmúlt, a holnapot talán meg se tartják.
Ha lépned kell, azt úgy is érzed itt benn.
Mire vársz még? Ma történik minden.

Ha nem fújod el maguktól is elalszanak a gyertyák.
A tegnap elmúlt, a holnapot talán meg se tartják.
Ha lépned kell, azt úgy is érzed itt benn.
Mire vársz még? Ma történik minden."

~the Grenma

Zeeeennnnaaaa, megmérgeztéééél. Jaj, képzeld, ma a Könyvek hercegét néztem. Tudod, hogy hívják a főszereplő srácot? SEIJI.